Óvoda


“Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle… Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól is függ, hogyan viselkednek a közelében.”

Rudolf Steiner

Óvodáskorban rendkívüli jelentősége van a ritmusoknak, fontosak a gyermek biztonságérzetének kialakulásához. A waldorf óvoda élete a napi, heti és éves ritmusokra épül.

A napi időbeosztás

  • 7.00 – 7.30: Felkészülés a napra
  • 7. 30 – 8.30: Érkezés, bekapcsolódás a játékba
  • 7.30 – 9.30: Szabad játék
    • integrált tevékenységek: ételkészítés, kézművesség, rajzolás,
    • képalkotás gyapjúval, mintázás méhviasszal, kenyértésztával,
    • festés, háztartási munka
  • 9.30 – 9.45: Teremrendezés, játékpakolás
  • 9.45 – 10.10: Reggeli kör az évszakasztal körül (az óvónő által összeállított, az
    • időszakhoz kötődő ritmikus, dalos, verses közös játék) vagy
    • euritmia (ének, vers, szép mozgás – utánzással)
  • 10.10 – 10.30: Tízórai
  • 10.30 – 12.00: Szabad játék az udvaron
  • 12.00 – 12.30: Mese
  • 12.30 – 12.50: Ebéd
  • 12.50: Búcsú a hazamenőkkel
  • 13.00 – 15.15: Délutáni alvás
  • 15.15 – 15.45: Uzsonnázás
  • 15.45 – 16.00: Hazabocsátás

Példa egy tízórai étrendre

  • Hétfő: Barnarizs kukoricával, zöldséggel, hársfatea
  • Kedd: Árpakása fokhagymás- túrós tejföllel, csipketea
  • Szerda: Köleskása fahéjas gyümölcscukorral, lekvárral, ánizs-édeskömény-kakukkfűtea
  • Csütörtök: Búza- és rozslisztből készült cipó vajjal, mézzel, sajttal, zöldségekkel gyümölcstea
  • Péntek: Mazsolás zabkása mézzel, gyümölccsel,citromfűtea

 


A mi óvodánk

A mi óvodánk egy waldorf óvoda, mely 1994-ben született Vácott. Azóta itt él, fejlődik és fogadja a gyermekeket.

Óvodánk azt tűzte ki céljául, hogy gyermekeink testét, lelkét, szellemét az életkoruknak megfelelő érzékenységgel védi. Érzékszerveiket, fantáziájukat, akaratukat és Én-erejüket úgy ápolja, hogy azok segítsék az iskolaéretté válás folyamatát.

Óvja lényük alázatos odaadását, mellyel a felnőttek és a külvilág felé fordulnak. Olyan példákat tár eléjük (tárgyi környezet, szokások, óvónők figyelme), amit követni, utánozni szép, jó és igaz.

Pedagógiánkról

A waldorf óvoda a kisgyermek életkoronként változó testi, lelki, szellemi szükségleteinek felismeréséből kiindulva biztosítja minden egyes gyerek számára az egészséges fejlődést.

A waldorf pedagógia kialakulása, a múlt század elején élő, Rudolf Steiner nevéhez fűződik. Magyarországon, 1988-ban, Solymáron jött létre az első, de azóta már több, mint ötven waldorf óvodai csoport működik hazánkban.

A waldorf óvodapedagógia a gyermekben működő természetes erőket támogatja úgy, hogy a gyermek azokat szabadon tudja alkalmazni, fejleszteni. Ez meleg, befogadó légkört kíván, amely biztosítja a megfelelő fizikai és pszichés környezetet, s kizárja az erőszakos befolyásokat.

Az óvónő nehézségeket leküzdő, szeretetteljes együttélést vállal a gyermekkel, amelyben a gyermek emberi méltóságát megőrizheti. Lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermek megtalálja saját útját és azon egyre önállóbban járjon. Ott ajánl segítséget, ahol a gyermek éppen tart, és megvárja, hogy önállóan találja meg a következő lépést. Óvja a gyermek fejlődő belső világát. Nem engedi a túlterhelést, védi a gyermek saját érésének és kibontakozásának tempóját. Az óvónő elvárások helyett érzelmi biztonságot nyújt. Törekszik megérteni a gyermek világát és tiszteli alakuló világképét.

A nevelés alapvetően az utánzásra épül. A gyermeknek tehát követendő mintákat kell látnia és átélnie maga körül.

Óvodánkban vegyes életkorú csoportok vannak, – az óvodaérett kortól hét éves korú gyermekekkel -, ami a családot mintázza, a nagyok segítik a kicsiket, mint ahogyan ezt a testvérek is teszik. Másrészt a nagyobb gyermekek közvetítik a csoport szokásait, ritmusait, napirendjét és hagyományozzák át az utánzás által az utánuk következőkre. A legkisebbek Baba-mama csoport keretein belül ismerkedhetnek az óvodával.

A waldorf pedagógia szerint az ember teste földi, genetikai örökség, lelke, szellemisége égi minőség. A szabad ember e két erő, e két irány közt a „közép”. Az egészséges felnőtt öntudata, önismerete segítségével a két erő között egyensúlyra talál.

A gyermeket az egész nevelési ciklus alatt (óvodai, iskolai évek) erre az egyensúly-keresésre kell képessé tenni.

A kisgyermek lénye egészével érzékel. Érzékszerveivel nem elkülönülten, hanem a maga teljességével szívja magába a világot,  egységében fogja fel környezetét. Íz, hang, illat vagy a mese, a játék, az étel számára mind egy fantázia-szimfónia része. A világot kerek egészként tapasztalja, éli meg, később jön majd el az ideje annak, hogy részeire bontva figyelje meg, tanulmányozza. Óvodás korban a nagy egésszel teremt kapcsolatot, az óvónők és a szokások, a környezet ezt a minőséget támogatják, „szolgálják” a tevékenységek jellegével is. Nem darabol, nem csoportosít tudatosan, nem tagol ki intellektuálisan elemeket. Emlékezete nem ismeri az időt, lénye még egy a végtelennel. Később, az iskolaérettség körül már megváltozik, összefüggéseket és értelmet keres. Ezt azonban nem szabad tudományos, akadémikus szinten megadnunk neki. Értelme, tudása a kisiskolás kor végéig képekhez és élményekhez kapcsolódik, varázsvilágban él.

Ezért az óvoda berendezései, bútorai, eszközei, játékai – amit sokszor az óvónők, szülők természetes anyagokból saját kezűleg készítenek –, és az óvoda napi, heti, éves rendje, ritmusa is mind a gyermeki lét ilyen ismérvei alapján épülnek fel.

Napirend

A reggeli szabad játékot – ami az óvodába érkezéstől kb. 9.30 -ig tart – valamilyen, a hét adott napjain mindig ugyanúgy visszatérő tevékenység követi: gyurmázás, rajzolás, háztartás körüli tennivalók, festés, euritmia (a beszéd zeneiségére épülő, művészi mozgás), cipógyúrás, gyapjúkép készítése.

Az óvónők a gyermekek látókörében észrevétlenül kezdik el a munkát. Nem utasítanak, csak tevékenységük kisugárzásával vonzzák oda a kicsiket. Aki nem kézműveskedik vagy segít, az tovább folytathatja a szabad játékát. Persze csak akkor, ha nem iskolába készülő, nagy óvodás már. Mert a leendő iskolásoknak a tevékenységekben való részvétel és az egyéb, külön feladatoknak (szövés, kis ház készítése) a teljesítése is fontos.

„Vége van a játéknak, minden gyerek rendet rak” – éneklik az óvónőkkel a gyerekek, s közben helyre kerül az összes játék: waldorfbabák, textilállatkák, kockák, kövek, fa-és kukoricatorzsa darabok, a kiskonyha berendezései, a repülőnek, hajónak (stb.) beépített asztalok, padok és székek, paravánok, babzsákok, leplek, fátylak, koronák, pörgős szoknyák, lovak és faautók. A gyerekek lebontják a délelőtt során épített bungikat, kuckókat, házakat…

Kezdődhet a körjátékokból, ritmikus versekből, mese-mozgásokból összeállított „reggeli kör”. Ezt, az évszakokhoz, ünnepekhez kapcsolódó, 2-3 hétig ugyanolyan sorrendben felépülő játéksorozatot a gyermekek utánzással követik.

 A dalok, versek által megtapasztalják a hangos és halk, a magas és mély hangokat, ujjaikkal mutogatnak vagy egész karjukkal „lengedeznek”, másznak, gurulnak, olykor az óvó nénik térde közé szorulnak, mint a törpék a bányában, máskor kinyílnak, mint magból a virág, dobognak, szaladnak, összegömbölyödnek, ugranak. Megérzik, hol a fent, a lent, a kint, a bent, a bal, a jobb. Megtanulják, hogy a játék hevében is vigyázni kell magukra és egymásra is. Saját testükről szereznek tapasztalatot, érzéseiket is megmozgató fantáziaképeket.

Ezután jöhet a tízórai. Minden nap eszünk nyers zöldséget, gyümölcsöt, együtt darabolunk, szeletelünk, magunk főzzük, sütjük  gabona ételeinket. Alapanyagaink: barna rizs, árpa, köles, rozs, zab. Közösen terítjük az asztalt és a mosogatásban is szorgos gyermekkezek segítenek.

Majd következik az udvari játék. Fontosnak tartjuk, hogy minden nap hosszú időt töltsünk a szabadban, mindenféle időjárásban. Elemi élmény a természettel együtt élni, ehhez szükséges a tapasztalat. Át kell élni a hideget, az esőt, a szelet, a meleget, ez ahhoz az örömteli felfedezéshez vezet, hogy a világ kint is jó, megismerni a világ arcait ezáltal is lehetséges. Természetesen a megfelelő ruházatban, alapfelszerelés óvodánkban az évszaknak megfelelő fejfedő, vízzáró ruházat, csizma. Télen igazi próbatétel az öltözés-vetkőzés, szerencsére a nagyobbak ügyesen tudnak ebben segíteni a kicsiknek.

Az udvari szabad játék alatt is kiélhetik lelkük összes kérdését, drámáit, eljátszhatják és megélhetik konfliktusaikat, s arra való megoldásaikat. Ásnak és másznak, hintáznak és fogócskáznak, manó házat építenek száraz levelekből, hógörgeteget gurítanak, vagy pitypang-koszorút kötnek. Azt teszik, amit az itt és a most kínál az óvónők szeretetteljes jelenlétében.

Az udvari játék után következik a nap fénypontja, a mese. A mese, mely egész héten ugyanaz, mégsem unalmas, mert van idő újra és újra átélni a történetek üzenetét, szavak nélkül felfedezni újabb és újabb képzeletbeli képeket. Az óvónők minden nap mesélnek, esetleg apró, a történethez illő játékos mozdulattal kísérik a szöveget, vagy elbábozzák a történetet.

Nem véletlen, hogy a mesével zárul a pedagógiai nap, úgy a szerencsés, ha azzal a kimondatlan üzenettel, ajándékkal mennek haza a gyerekek, amit a mese közvetített számukra. Az óvónő egy történettel mély lelki tartalmakat tud megjeleníteni, átadni a gyerekeknek, belső képek segítségével „operál”, melyek megérintik a gyerekeket, tudnak bennük tovább dolgozni. (Ezért is fontos tudni, hogy a képernyőről készen kapott, információszerű mesék, történetek, bennük a hangok, fények, a képváltások gyorsasága által folyamatosan rendkívül magasan tartott ingerszint tönkreteszi a gyerekeknek az ilyenfajta finomságokra való fogadókészségét)

Halk énekszóval zárul a nap. Lényegesnek tartjuk, hogy a délelőtt szerzett élményeket délután, megszokott, nyugodt otthoni környezetben tudják feldolgozni a gyerekek, ez pedagógiánk része, az az ideális, ha a mese után jönnek a szülők a gyermekekért, és csak az ebédel, illetve alszik itt, akinél ez nem megoldható. Az együtt elköltött fő étkezésünk a tízórai, az ebédet külső szolgáltató szállítja. Aki az óvodában ebédel az asztalhoz ül, aki nem, az édesanyjával hazamegy. Aki pedig napközis, az a már előkészített ágyacskákba pihenni tér…

Tevékenységek

Gyurmázás: a formázáshoz élénk színű, a kéz melegétől megpuhuló méhviaszgyurmát használnak a gyermekek. Fontos, hogy a viaszgyurma átvéve a kis kezek melegét maga is hőt sugároz.

Gyapjúkép készítése: a sok színnel megfestett kártolt gyapjúdarabokat filclapokra téve készítik munkáikat a gyermekek. A „levegős” gyapjúból levegős, kevésbé kontúros kép születik.

Festés: akvarell-technikával dolgoznak a gyermekek. Ez azt jelenti, hogy a jó minőségű papírt vízbe mártva, széles ecsettel színeket futtatnak szét a papíron. Csak a három alapszínnel (piros, kék, sárga) festenek, bár az év különböző szakaszaiban olykor csak egy-egy színt kapnak. Így tudják megtapasztalni az alapszínek találkozásaiból születő összes többi színt is. Az egész festésben maga ez a színélmény a fontos, no meg a kontúr nélküli, egész lapot betöltő, lelket átmozgató kép…

Rajzolás: óvodánkban méhviasz-krétát használunk, téglalap alakú krétákkal alkotnak a gyerekek. Ez a forma illeszkedik kezük fejlettségéhez, jobban meg tudják fogni –marokra akár- mint a ceruzát, ami már eleve iskolás kéztartást igényel.

Formázás: a rendszeres cipósütés a gyerekek egyik legkedveltebb tevékenysége, a kenyértésztából történő formázás, végtelen számú lehetőséget biztosít.

A waldorf óvodában a tevékenységek szerves része az eszközök kikészítése és a munka végeztével a rendrakás. Mindezt a gyerekek az óvónőkkel közösen teszik.

Ünnepek

Az óvodai élet napi ritmusát az évszakok, ünnepek ritmusa öleli át.

A természet szüntelen körforgásban, az évszakok váltakozásában – tavaszi megújulásban, nyári fényben, őszi érettségben, téli álomban – éli ritmusát. Mindez a ki – és belégzés ritmusát követi és megszabja az ember életét, munkáját. A waldorf pedagógia felfogása szerint alvás és ébrenlét, nyár és tél a ki – és belégzéshez hasonló, egymással összefüggő folyamatok, melyeknek az ember lényére gyakorolt hatásait nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nevelésben.

Óvodánk alapvetően a keresztény ünnepkör ünnepeit tartja.  Nem kötődik felekezethez, de megtalálhatja benne mindenki az általa igényelt lelki tartalmat. Felfogásunk szerint a gyerekek alapvető vallásos érzülettel jönnek a világra, tudással, tapasztalattal  rendelkeznek arról, hogy van egy, a világot kézben tartó és megóvó jó hatalom ( Isten), természetesnek veszik a szellemi lények jelenlétét. Ezt az érzületet próbáljuk finoman ápolni anélkül, hogy felekezeti óvoda lennénk. Támogatjuk ezt az indirrekt vallásos érzést azzal, hogy naponta a körjátékunk előtt fohásszal köszöntjük a napot, étkezések előtt és utáni rövid köszönetet mondunk.

A gyermekek biztonságérzetét szolgálják a rendszeresen vissza-visszatérő dolgok, események. A napi tevékenységek ritmusa mellett az évszakasztal szimbólumainak, a csoportszoba díszeinek változásai a közelgő ünnepeket sejtetik. A készülődéshez tartozik a régi, aktuális énekek, játékok újraélése, ünnepi eszközök készítése (pl. lámpás, búzaültetés) Tudni kell, hogy a waldorf pedagógia mindig az élményen, a tapasztalaton keresztül ad, így nem „prezentálunk” fellépéseket, műsorokat az ünnepek alkalmával.

Az ünnepeknek akkor van értelmük, ha azok nem üressé vált formák – csak kikapcsolódásra felhasznált szabadidők –, hanem megszületik az emberben az ünnepet teremtő erő.

Így a gyermekek testében, lelkében és fejében több éven át a jó szokások „ismétlés-élményéből”, és az óvónők belső átéléséből áll össze egy ki nem mondott érzés arról, hogy mi a természetben az ember helye, hogy milyen az élet és a teremtett világ szépsége.

Ősz

Ősszel a Nap pihenő útjára indul, eljön a fény túlsúlyának vége. A szeptemberi napéjegyenlőség után megint rövidülnek a nappalok, hűvösödik az idő, a természet készülődik a befelé fordulásra. Az ősz még begyűjti nekünk a nyár gyümölcs- és zöldségkincseit, aztán búcsúzik a természet. Ezer és ezer színű falevelek hullnak a földre, az ágak és gyökerek végéből visszahúzódik az életerő…

Ezt a külső, természeti folyamatot kísérik, segítik az ember bensőjében az őszi ünnepek:

Szent Mihály ünnepi időszaka, melyben erőt gyűjthetünk az árnyék, a sötét elleni küzdelemhez. Családi kiránduláson sárkányröptetéssel tapasztaljuk meg a természet, a szél erejét. Ebben az időszakban a gyerekek egy mérleg serpenyőjébe apró, fehér „jóságköveket” gyűjtenek, mely szép lassan átbillenti a másik serpenyőben lévő nagy, nehéz, fekete követ …

Szent Márton időszakban a legendára emlékezve énekelnek, „Mártonos” és libás játékokat játszanak a gyermekek. Dramatizált körjátékban élik át azt, amikor Márton a hideg koratéli éjszakában fagyoskodó koldus vállára terítette köpenyege felét. Az igaz és őszinte adni tudásról, a külső sötétségben, lelkünkben pislákoló fényről ad hírt ez az ünnep. A gyermekek lámpásokat készítenek és minden év november 11-én, mint egy seregnyi, kedves törpe, hosszú világító menetben bandukolnak a sötét, hideg erdőben…

Tél

Télen a természet minden ereje behúzódik. Hideg és kemény a táj. Fagy, csend, ásványi merevség honol mindenütt.  Az emberek meleg ruhákba burkolóznak, a lakásban, a melegben töltik most a legtöbb időt. A gondolkodás, elmélyülés időszaka ez. A reményé, várakozásé, hogy a sötét, a hideg veszít majd az erejéből …

Adventi időszakban minden reggel együtt énekelnek a családok. A koszorú gyertyáinak egyre növekvő fénye mutatja a belső fény születését. Az évszakasztalon hétről hétre egyre „népesedő” betlehem áll. Első héten a kövek, az élettelen ásványvilág kerül az asztalra majd a növények, állatok s végül a pásztorok, Mária és József.

Szent Miklós ünnepe titkos és rejtélyes. Egy véletlenül megtalált, ajándékkal teli zsák jelzi jöttét… 

A Karácsony előtti napok legszebb pillanata az Adventi kert, melyen a gyermekek egy nagy közös gyertyáról gyújtják meg saját lángocskájukat. 

A téli szünet után, Vízkereszt ünnepén király-játékot dramatizálnak, énekelnek a gyerekek.

A telet, ha elég volt belőle, elzavarjuk! Farsangi dáridó következik. Hetekig készülődünk a nagy farsangi vásárra, gyűlnek a portékák, telnek a kosarak. Bolondos, ám egyszerű és kedves állatokat, mesehősöket (nem TV-szereplőket) szimbolizáló jelmezekben zajlik a nagy közös mese és a vásárban minden portéka gazdára lel.

Tavasz

Tavasszal újra erősödik a fény, hosszabbodnak a nappalok. A Húsvéttal feltámad a természet életereje, csírázik, növekszik, illatozik a táj, madárénektől hangos a hajnal. Az ember újra – megtisztulva – kifelé fordul. Sétál, kertet művel, kirándul…

Húsvét közeledtével búzát ültetnek a gyerekek. Dalaik, verseik és játékaik is az éledező természetet mutatják. Majd eljön egy különös nap, amikor a bokrok, fák alatt színes tojások rejlenek- és mindenki kosárkájában díszlik egy.

Pünkösd ünnepén az évszakasztalon minden arannyá változik. Lepkék, lélek-galambok repülnek és az ég felé szállnak a buborékok…

Nyár

A nyár a teljes kifelé fordulás ideje. Pihenés és játszás, játszás, játszás vár a gyermekekre.

Az év végét jelzi a Nyár ünnep, mely egyben búcsúzója is az iskolába menő gyerekeknek. A 7 évesek befejezték óvodai vándorlásukat, most egy új kapu nyílik ki előttük. Rengeteg útravalót kapnak. Az itt töltött éveket maguk szőtte tarisznyába tették. Kitartásukat, ügyességüket „pók-szövésbe” szőtték. Saját akaratuk és figyelmük érettségét egy házikó elkészítésével bizonyították, amit berendeznek apró fabútorokkal úgy, ahogy önmagukat is „berendezték” a tanulásra.

Meg kell említenünk, hogy – bár természetesen előnyt élveznek a waldorf óvodából érkezett gyerekek – nem visz egyenes út a waldorf iskolába, ahogyan a Baba-mama csoportból sem egyértelmű a felvétel az óvodába. Mindkét lépés előtt a családnak felvételi kérelmet kell benyújtania és a felvételi folyamatot végig vinni, a pedagógusok pedig ezután tudnak dönteni – számos szempont átgondolása után – a felvételről.

Szüneteink az iskolai szünetekkel nagyrészt azonosak, tehát van őszi-, téli-, szánkó- (farsangi), tavaszi és egy hosszú nyári szünetünk. Waldorf úton járni hosszútávú tervezést, tudatos döntéseket igényel, figyelembe kell venni a család életformáját, a szülők munkaidejét és a segítségül hívható nagyszülők jelenlétét.

A szülők szerepe a Waldorf óvodában

A szülőkkel való együttműködés kiindulási pontja, hogy a szülők kellően megismerjék és megértsék a waldorf pedagógiát és intézményeinek működését. Az óvoda a szülők folytonos figyelme, tettei és segítsége és anyagi hozzájárulása által él.  A szülők így nemcsak gyermekeik által, hanem odaadó figyelmükkel és munkájuk felajánlásával kapcsolódhatnak az óvodához.

Ilyen módon az óvoda igényt tart a családok idő- és energia befektetésére is, enélkül nem is tudna működni. Olyanok, mint a kéz és a láb: teszik és viszik az intézményt, és olyanok, mint a szív: teljes bizalommal az óvónőknek adják át gyermekeiket.

Amikor egy családban óvodáskorú lesz a gyermek, az addig kissé zárt otthon kitárja kapuit. Új emberekkel találkozhat – gyermekei kapcsolatai révén – a felnőtt is. Barátságok, kölcsönösen egymást segítő ismeretségek szövődhetnek. Így az óvoda tágabb értelemben, a családok szintjén élő, eleven szociális impulzust hordoz. Egy eleven felnőtt közösség, melynek erőiből meríthetnek a gyermekek is.

Mint minden élőt, így a szülői közösséget is „táplálni” kell. Ennek eszközei a rendszeres Szülői estek, képzések, előadások, beszélgetések, ahol ki-ki igényei szerint elmerülhet pedagógiai kérdésekben vagy művészeti tevékenységekben. Természetesen a szülők többféleképpen segíthetnek: részesei lehetnek bizonyos ünnepeknek ill. azok előkészületeinek (pl. mézeskalácssütés), családi kirándulások szervezésének, de a konkrét fizikai munka is rájuk vár (pl. heti takarítás, mosás, bevásárlás, nyári meszelés, rendrakás, kertgondozás…).

Mindezek lehetőségeket teremtenek arra, hogy a szülők is részesei lehessenek a legfontosabb pedagógiai minőségnek; az önnevelés, az önismeret művészetének.

Óvodánk a Waldorf Óvodapedagógiai Program alapján működik, melynek áttanulmányozását minden érdeklődőnek figyelmébe ajánljuk.

https://waldorf.hu/wp-content/uploads/Waldorf-Óvodapedagógiai-Program.pdf