Apró magot szórjál

Szerkesztette: Pálosi Kata
2015. november 15.

„Belejut-e amit teszel, a gyermekbe, továbbdolgozik-e benne?” /Rudolf Steiner/ 

Az aranyló novemberi időszakban már gondolunk az előttünk álló hideg télre és az éhes madarakra.

A sok kincset rejtő fészerünkben keresek maradék deszkákat, léceket, faágakat és spárgát. Előkerítem a szerszámokat, fűrészt, kalapácsot, szögeket, smirglit. Keresek kosarat a szerszámoknak és a darabolt faanyagoknak. Előkészítem a takarítóeszközöket, seprűt, lapátot és a kinti munkakötényeket. 

Mindent egy nagy fatuskó köré hordok, a szerszámos kosarat egy kisebb tuskóra teszem. Felveszem a munkakötényem, és dudorászva neki állok fűrészelni.

Lassan jönnek a gyerekek és kérdezgetik:

Mi lesz belőle? Mit csinálsz?

Én csak dúdolok és dolgozom tovább, majd egy idő után megjegyzem, hogy reggel mennyi éhes madárkát láttam a kertben. Rögtön felkiáltanak, hogy: Madáretető lesz!

Többen körülöttem maradnak és lassan mindenki sorra kerül, munkát kap. Lesz fűrészelő, léc leszorító, smirgliző, fűrészpor felfogó, kalapáló, szögegyengető, diótörő, spárgasodró.

Mikor minden elkészül, és a helyére kerül, kezünkben a kész madáretető, megtöltjük dióval, - melyet az előző napokon gyűjtöttünk, törtünk, - majd végigjárjuk a kertet, hogy melyik faág lenne a legalkalmasabb a felfüggesztésre. Fontos szempont, hogy gyermekek tudják minden nap pótolni az eleséget és a madaraknak is alkalmas helyen legyen. Egy mászós fa nyugalmasabb ágát választjuk és az utolsó munkamozdulattal, a "felfüggesztőnk" ráakasztja az ágra az első madáretetőnket.

Másnap nagy örömmel láttuk, hogy üres a madáretető. Mindent megettek a madárkák

Ha a hatalmas fenyőfánk el kezdi dobálni a tobozait, összegyűjtjük őket, - a gyerekek egy kis faszekéren szállítják, - majd füzért készítünk belőle. Ők adogatják a tobozt, én kötözöm és a hosszú füzért, egy ügyes fára mászó felakasztja a többi fa ágaira is. 

„Belejut-e amit teszel, a gyermekbe, továbbdolgozik-e benne? Vagy amit teszel, levegővé válik, átmegy egyszerűen a gyermeken, és olyan, mintha a gyermek mit sem venne fel abból? Az összes nevelési szabály ismereténél (ezt így, azt meg amúgy kell tenni) sokkalta fontosabb, hogy ezt az érzületet sajátítsuk el, átérezni a gyermeki „visszaverődést”, képesnek lenni annak megfigyelésére, hogy amidőn saját tevékenységünket fejtjük ki, az hogyan mozdítja elő ezt a válaszát.” /Rudolf Steiner: Nevelőművészet