A kétkezi tevékenység öröme

Szerkesztette: Pálosi Kata
2015. november 5.

fotó: CHRISTY

XXI. századi világunk már oly mértékben gépesített, hogy a gyerekek csak elvétve találkoznak kétkezi tevékenységekkel és a legtöbb dolog már készen, befejezetten érkezik hozzájuk. Nem látják szüleiket mosni, teregetni, ruhát stoppolni, mosogatni az edényeket, kenyeret sütni, valamit megjavítani.

„Mindenki a saját lábbelijét rendben tartotta. Nyakig érő sár - biza emberi formája nem volt estére a csizmának. Fakést faragott édesapám, azzal kapargattuk a sarat - nehogy kihasítsuk a bőrt. Ott ültem a vaskályha mellett a kissámlin. Minden igyekezetemet beleadtam a csizmakaparásba: még tán a nyelvem is ugyanúgy járt, kísérte a kezem mozdulatját - akár az óra sétálója az idő múlását. A fakés után szalmacsutakkal is ledörgöltem, csak azután lehetett elévenni a bokszoskupát. A kerek kiskefével átkentem az egészet. A fényesítés az igazi szakértelmet követelt ám! Nem elég dörgölni ám a nagy, puha fényesítő kefével. Azt minden ember tudja, hogy jó nagyokat kell köpnyi a kefe alá - akkor oszt teljes lendülettel megdógozni: olyan lesz, hogy a légy is seggre esik rajta! Híjnye! De büszke vótam: úgy ragyogott akár a tyűkör! Télen szalonna darabbal zsíroztuk, hogy be ne ázzék.”[1]

A gépek mosnak, szárítanak, mosogatnak, készen vesszük a kenyeret, ha valami megreped, elromlik, eldobjuk, újat veszünk.

Waldorf óvodai életünk része, hogy javítgatok valamit vagy valamin. Elszakad egy selyem? Látják, hogy előveszem a varró kosaram, keresgélek a szép színes cérnák között (nagyon szeretik a cérnatartót, melyben tobzódnak a színek), tűbe fűzök és már öltögetek is. Pár perc múlva folytathatják a játékot a selyemmel. Ha leszakad a kabátakasztójuk, már tudják, hogy én pillanatok alatt megerősítem és újra használhatják.

Megreped a kisszék? Nem várjuk meg, míg teljesen szétesik. Fogjuk a nagy faragasztós tubust és már reparáljuk is!

Kiszálkásodott egy fakocka? Nem tesszük félre, hogy ez veszélyes, inkább ne játsszunk vele. Elővesszük a barkácsládából a smirglit, és simává varázsoljuk.

Foltos lett a babaruha? Nem rakom el, hogy majd kimossuk. Van kicsi zománcos lavórunk, kicsi szappanunk. Szépen kimossuk a ruhácskát és az udvari szárogatóra akasztjuk.

Az óvónő által végzett munkatevékenységek felvillanyozzák a gyerekeket és kialakítják bennük az „Ezt én is meg tudom csinálni!” érzést.

Az a gyakorlatias élet, ahogy a waldorf óvodások élik mindennapjaikat, jól megalapozza felelősségteljes, felnőtt életüket.

______________________________________

[1] Pető Margit: Rozmaring ága, virágnak virága