Tizenévesek és áramlat - könyvrészlet

Forrás: Csíkszentmihályi Mihály: Flow Az áramlat Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997
2009. Január 01., Csütörtök

Sajnos nem járható út, ha azt mondjuk a tévelygő kamasznak, hogy szedje össze magát és csináljon már végre valami hasznosat. Csak az segít, ha élő példát, konkrét lehetőségeket nyújtunk neki.

A tizenévesek testileg érettek, képesek utódok nemzésére és világrahozatalára, és a legtöbb társadalomban - egy évszázaddal ezelőtt még a miénkben is - már késznek találtattak ilyenkor a felnőtt élet felelősségvállalására. Mivel a jelenlegi társadalmi köz-megegyezés nem tekinti a tizenéveseket érett, felelősségteljes személyiségeknek, ezért a kamaszoknak a felnőttek által szentesített cselekvési lehetőségeken túllépve kell megtalálniuk a nekik megfelelő feladatokat. Sajnos, túl gyakran esik meg, hogy a kínálkozó lehetőségek tára kimerül a vandalizmus, a fiatalkori bűnözés, a drogfogyasztás és a szex próbálgatásával.

A jelen viszonyok között a szülők nagyon nehezen tudják kompenzálni a kultúránk kínálta lehetőségek hiányát - ilyen szempontból a gazdag kert-városi szülők alig-alig vannak jobb helyzetben a lerobbant negyedekben élő családoknál. Mihez kezdhet magával egy életerős, intelligens tizenöt éves fiatal egy tipikus kertvárosi környezetben? Ha gondosan mérlegeljük a kérdést, rájövünk, hogy ami elérhető lenne, az vagy túl mesterséges, vagy túl egyszerű, vagy nem elég izgalmas, hogy lekösse egy tizenéves figyelmét. Nem véletlen, hogy a sport a legtöbb kertvárosi iskolában akkora fontossággal bír: a többi lehetőséggel összehasonlítva még ez biztosítja a legjobb esélyt a képességek bemutatására és gyakorlására.

A családok is tehetnek azért néhány dolgot a szegényes lehetőségek ellensúlyozására. Régen a fiatalemberek elmentek hazulról egy időre inasnak, és távoli városokba utaztak, hogy megpróbáljanak a saját lábukon megállni. Ma valami hasonló történik Amerikában is a tizenéves kor végén: akik egyetemre járnak, rendszerint elköltöznek hazulról. A pubertáskor problémája azonban még mindig megmarad, körülbelül öt éven át, tizenkét és tizenhét éves kor között: milyen értelmes erőpróbákat találhatnak maguknak az ilyen korú fiatalok? A helyzet sokkal könnyebb, ha a szülők találnak maguknak otthon valamilyen érthető és kellően összetett tevékenységet, ha szeretnek kertészkedni, főzni, olvasni, zenélni, barkácsolni vagy a garázsban szerelni, mert akkor valószínűbb, hogy a gyerekeik is belekezdenek valami olyan dologba, ami leköti figyelmüket, örömet találnak benne és fejlődik személyiségük. Ha a szülők többet beszélnének vágyaikról és álmaikról - még akkor is, ha nem váltak valóra -, akkor a gyerekekben talán kifejlődhet egy olyan ambíció, amely áttöri Énjük pillanatnyi önteltségét. Ha mást nem is csinál az ember, csak beszél nekik a munkájáról, gondolatairól, a napi eseményekről, és fiatal felnőttekként kezeli gyerekeit, akkor máris segített nekik abban, hogy gondolkodó ember váljék belőlük. Ha viszont az apa a szabadidejét a tévé előtt heverészve tölti itallal a kezében, akkor gyerekei természetszerűleg azt fogják gondolni, hogy a felnőttek mind unalmasak, fogalmuk sincs arról, hogyan érezhetnék jól magukat - és ezután saját kortársaikhoz fordulnak kellemes élményekért.

A szegényebb környékeken a fiatalkorú bandák csábító lehetőségeket kínálnak a fiatal fiúk számára. Utcai harcok, erőfitogtatás, motorbiciklis felvonulások és hasonlók szolgáltatnak konkrét alkalmakat a fiatalok hajlamainak kiélésére. A tehetősebb kör-nyékeken még ez a cselekvési lehetőség is el van zárva előlük. A legtöbb tevékenység - beleértve az iskolát, a szabadidős tevékenységeket és a munkát is - a felnőttek irányítása alatt áll, és nem sok lehetőséget hagy a fiatalok kezdeményezéseinek. Mivel a képességeiket és a kreativitásukat alig-alig tudják valahol felhasználni, bulizásra, autózásra, pletykálásra vagy drogfogyasztásra és nárcisztikus önelemzésre használják az energiájukat, hogy bebizonyítsák maguknak, tényleg élnek. Tudatosan vagy sem, sok fiatal lány érzi úgy, hogy az egyetlen valóban felnőttes dolog, amit tehet, az, hogy teherbe esik, annak minden veszélye és kellemetlen következménye ellenére.

Hogy az ilyen környezetet hogyan alakítsuk át kellőképpen érdekessé, az kétségkívül az egyik legégetőbb probléma, mellyel a tizenévesek szülei szembe találják magukat. Sajnos nem járható út, ha azt mondjuk a tévelygő kamasznak, hogy szedje össze magát és csináljon már végre valami hasznosat. Csak az segít, ha élő példát, konkrét lehetőségeket nyújtunk neki. Ha ilyenek nem léteznek, akkor ne őket hibáztassuk azért, hogy a saját fejük után mennek.

----------------

Amikor egy családnak van közös célja és-nyitva állnak a kommunikációs csatornái, amikor fokozatosan bővülő cselekvési lehetőségeket biztosít bizalomteli környezetben, akkor az élet a családban örömteli áramlat-tevékenység lesz. A család tagjai spontán módon képesek figyelmet szentelni egymással való kapcsolatuknak, bizonyos mértékig elfelejtik egyéni Énjüket, eltérő céljaikat annak kedvéért, hogy átélhessék egy összetettebb rendszerhez való tartozás örömét, amely a közös cél érdekében összefogja az emberek egyéni tudatát.

Korunk egyik legelterjedtebb illúziója, hogy a családi életre nem kell különösebb figyelmet fordítani, megy az magától is, és a legjobb stratégia hagyni, hogy természetes medrében folydogáljon minden. A férfiak különösen szeretik ezzel nyugtatni magukat Rengeteg energiát fordítanak a munkájukra, mert nagyon nehéz boldogulni egy adott pályán; otthon csak azt akarják, hogy lazíthassanak egy kicsit, és rettentő nyűgnek érzik, ha a család bármilyen komolyabb kívánsággal áll elébük. Csaknem babonása hisznek az otthon integritásának sérthetetlenségében. Csak mikor már túl késő - a feleségük inni kezdett vagy gyerekeikből szűk szavú, kelletlen idegenek lettek -, akkor ébrednek rá, hogy családnak - mint minden más közös vállalkozásnak - folyamatosan szüksége van belefektetett pszichikai energiára ahhoz, hogy fennmaradása biztosítva legyen.

Egy zenész nem teheti meg, hogy a gyakorlásban néhány napnál többet kihagyjon, ha jól akar trombitálni. Az a sportoló, a nem fut rendszeresen, hamarosan rossz formában lesz, és ne fogja élvezni a futást. Az igazgatók is tudják, hogy ha nem tartják rajta szemüket a dolgokon, cégük szétesik. Mindegyik esetben arról van szó, hogy összpontosítás nélkül a komplex tevékenység kaotikussá válik. Miért lenne más a család? Egymás feltétel nélküli elfogadása, a tökéletes bizalom, amelyet a családtagoknak egymás iránt érezniük kell, csak akkor értékes, ha soha nem szűnő figyelemre épül. Különben csak üres gesztus, hazug színjáték, amely nem lehet megkülönböztetni a közönytől.


A szövegrészeket válogatta: Maurer György