Évnyitó a Váci Waldorf Iskolában

2015. november 19.

"A tanár érzései a tanítás legfontosabb eszközei. Az áhítat pedig mérhetetlen alakító erővel hat a gyermekre." /Rudolf Steiner/

Az osztálytanítók egyenként lépnek a falon lévő nagy rézcsengőhöz, és sorakozni hívják az udvaron játszó gyerekeket. Annyit csendítenek, ahányadik osztályt kezdi az osztályuk ebben az évben. A kicsik futva állnak be a sorba, pillanatok alatt felsorakoznak a napfényes udvaron. A hetedik, nyolcadik osztályra többet kell várni. Élénken beszélgetve, gesztikulálva lassan közelednek, de végül csatlakoznak várakozó társaikhoz.

Az első osztályba érkezők egymás mellett ülnek egy alacsony padon a tér jobb oldalán, hogy mindenkit jól lássanak, és őket is megfigyelhessék társaik. Szüleik mögöttük állnak.

Ekkor, a pillanatnyi csendben, felhangzik (élő szóval) egy jól ismert dallam, és gyerekek, tanárok, szülők közösen eléneklik a Himnuszt. Egy tanárnő köszönti a gyerekeket, a szülőket, bemutatja az iskola tanárait, és elmeséli mi minden vár rájuk ebben az évben. Majd a tanári kórus énekel néhány dalt.

A gyerekek egyre izgatottabbak, kukucskálnak a sorokból, mert tudják, hogy lassan elkövetkezik a délelőtt fénypontja, az elsősök fogadása. 

Most két nyolcadikos gyönyörű, (a szülők által font) virágfüzért helyez lassan, méltóságteljesen az elsősök elé a földre. A tanárok közül kilép az elsősök osztálytanítója, megáll a virágfüzér mögött, arcán bátorító mosoly, és hangosan nevén szólítja a legidősebb elsős gyermeket. Ő feláll, bizonytalan léptekkel indul új osztálytanítója felé. Ekkor mellette terem egy nyolcadikos nagylány (vagy nagy fiú :), rámosolyog, kézen fogja, és elvezeti a füzérig. De szigorúan csak addig!

A nagy lépést, keresztül a füzéren, már egyedül kell a kicsinek megtennie.

Azt a lépést, amivel jelképesen átlépi ez a kicsi gyermek az iskola küszöbét.

...és nincs két egyforma lépés...

Van katonás, szinte trappoló, könnyed kis pillangó,bátortalan, éppen csak csoszogó. Ahány gyermek, annyiféle érkezés.

Nagy a csend! Mindenki áhítattal várja az újabb és újabb név felcsendülését. Nézik a kis és nagy társak ezeknek az apró lényeknek az első bemutatkozását.

A libbenés, röpülés, vágta utáni kézfogás, és tanári köszöntés után beállnak az elsősök is tanáruk mögé egy sorba. Amikor az utolsó név is elhangzik, megérkezik a legfiatalabb gyermek is, teljes az osztály. Ekkor pillanatok alatt, kaput tartva készítenek alagutat a hetedikesek és a nyolcadikosok, az elsősöktől a bejárati ajtóig.

Felhangzik egy újabb ismerős dallam, és most már az egész iskola énekel. A másodikosoktól a nyolcadikosokig fújják szeretettel a dalt a kicsiknek, akik most már mosolyogva, összekapaszkodva követik osztálytanítójukat az alagúton át...

...be  abba az épületbe, ahová (reményeink szerint) majd nyolc évig fognak járni.

/ Rudas Carmen