A mozgás megreformálása - A Bothmer gimnasztikáról

Forrás: Népszabadság - 2001. augusztus 9
2008. Március 01., Szombat

Ha csak a mozgás megváltoztatásáról lenne szó, talán kevesebb figyelmet érdemelne ez az írás. Amit azonban a tömör meghatározás takar, sokkal több és tartalmasabb dolog ennél. Úgy hívják, Bothmer-gimnasztika.

Fritz Graf von Bothmer az első Waldorf iskola testnevelő tanára volt. Olyan, egymásra épülő gyakorlatokat dolgozott ki, mely végigkíséri a mozgás koordinációját gyermekkortól egészen a felnőtté válásig. Vizsgálta a könnyűségtől a nehézség felé, a perifériától a pont irányába, és a képzelettől a tudatosságig vezető utat – a mozgáson keresztül.

A megtervezett mozdulatsorok mögött sok lélektani dolog is meghúzódik. Hogy pontosan miről van szó, azt Simon Zsolt József példáján keresztül ismerhetjük meg.

Kisgyermekkoromban, visszahúzódó, magamba forduló lurkó voltam. Választott szakmám – porcelánfestő – tovább erősítette bennem az egyedül dolgozó, belső magányában álmodozó és tervezgető embert. Ez a kevés mozgással járó, egy helyben végzett munka leszűkíti a mozgásteret, ami kihat az ember külsejére is. A hajlott hát, a súlyfelesleg mind mind azt jelzi, hogy a mozgáshiány károsan hat az embernek nemcsak a külsejére, de az ebből adódó lelki konfliktusokra is.

Amikor megláttam azt a felhívást, mely a Bothmer-gimnasztika megismerésére és elsajátítására kímélt lehetőséget, még nem gondoltam arra, hogy gyökeresen megváltozhat az életem. Pedig így lett: elvégeztem a négyéves tanfolyamot, mely lehetővé tette, hogy Bothmer-gimnasztika és térdinamika oktatóként dolgozhassak. A képzés ideje alatt kezdtem tudatosan odafigyelni a mozdulataimra, a mozgás belső indíttatására. Az elsajátított gyakorlatok egyszerre tartalommal teltek meg, rájöttem ennyi minden húzódik meg egy-egy rezdülés mögött. Megtapasztaltam, hogy egy mozdulat lehet erő, forma és játék is egyszerre. Van célja és múltja. Segítségével képes az ember szobrászként formálni az őt körülvevő teret, amely életre hívja az emberi képzelőerőt, és az akaratot. Egy egyszerű lépésben, járásban is ott van az egész ember lénye, minden érzésétől, gondolatától befolyásolva testét, mozgását. Ezért a mozgás földön járó praktikumából adódóan alkalmas arra, hogy általa közelítsünk az emberben rejlő lehetőségek megismeréséhez.

Ez a gondolatsor filozofikusnak tűnhet mindazoknak, akik még nem vettek részt Bothmer-gimnasztika foglalkozásokon. Remélem azonban, hogy ez nem riaszt el senkit, sőt inkább kíváncsivá tesz mindenkit, aki tudni szeretné, hogy lehet a mozgáskultúrát összekapcsolni önismereti kérdésekkel és válaszokkal.

Mi, akik részt vettünk ebben titok-nyitásban, az életnek nagyon sokféle területén alkalmazzuk az itt elsajátított ismeretanyagot. Van közöttünk testnevelő tanár, aki a diákjai körében kamatoztatja megszerzett tudását. Van, aki pedagógusként dramatizált játékoktatásban, és olyan is akad, aki a (él)sportolók nevelésére használja fel az itt kapott ismereteket.

A jövő is biztosítva látszik. Bothmer gróf életművét Jaimon McMillan folytatta: harmincévi munkáját szánta a módszer fejlesztésére. Ennek eredményeként olyan térdinamikai technikát dolgozott ki, amely a mozgás, az ember és a világ kapcsolatának mélyebb megértését szolgálja. Ezeknek az elveknek gyakorlati alkalmazása ma már nem ismeretlen a gyógypedagógiában, az orvosi munkában, a csoportfejlesztésben és az oktatásban sem.