Iskolánk Erasmus+ programjának keretében, a Teacher Academy szervezésében 2025. október 6-10-ig részt vettem egy tanári jólléttel és stresszkezeléssel kapcsolatos 5 napos kurzuson. Európa több országából találkoztam kollégákkal: olasz, német, litván, lengyel, bolgár tanárokkal. A kurzus angol nyelven folyt.
Amiért ezt a kurzust választottam: 52 éves vagyok, kis megszakításokkal 20 éve tanítok. Sokan másokhoz hasonlóan a munkámat és a családomat tekintve is fordulatos, változásokkal teli éveket élek. Fontos számomra, hogy feladataimban továbbra is egészségesen, derűsen, motiváltan, nagyjából állandó erőkifejtéssel, lendülettel tudjak benne lenni, és hogy jó hatással legyek a körülöttem lévőkre.
Helyszínként az Atlanti-óceánban elhelyezkedő Madeira szigetét választottam. Nem véletlenül. Bevallom, nagy vágyam volt látni az óceánt (sosem jártam még meleg tengernél sem), másrészt azt gondoltam, a hely adottságai önmagában is hozzá fognak járulni ahhoz, hogy kiszakadva a mindennapokból észrevegyem, mire van szükségem ahhoz, hogy “elég jól” legyek. Nem csalódtam.
A kurzus a jóllét és a stressz alapfogalmainak és biológiai hátterének tisztázása mellett betekintést nyújtott a jóllét elérésének, illetve a stresszhelyzetek kezelésének módjaiba. A sok közös, páros és egyéni gyakorlat során megtapasztalhattuk az egyes módszerek minőségét és hatékonyságát, illetve azt, hogy melyik módszer passzol többé vagy kevésbé saját személyiségünkhöz.
A kurzus órái az alábbiakkal teltek:
Első nap párban ismerkedtünk közelebbről, majd mutattuk be egymást a többieknek. Ezután mindenki beszélt a saját iskolájáról, illetve arról, miért választotta ezt a kurzust.
Elvégeztünk egy aktív meditációt is, a városban a mindenféle kommunikációt mellőzve sétáltunk és figyeltük meg környezetünket.
Második nap légzésgyakorlattal kezdtünk, majd egy “időjárásjelentést” kellett az aktuális érzelmi állapotunkról adni, illetve csupán hangadással kifejezni azt. Ezek után megfogalmaztuk magunknak, mi segíthetne a napi egyensúlyunk megtalálásában. Körüljártuk a jóllét fogalmát, részletesen tárgyaltuk különféle szintjeit, majd elkészítettük a saját jóllétünket megmutató színes ábránkat.
Meghatároztuk, mi a stressz, és páros iskolai szituációs játékokon keresztül elemeztük, mit okoznak bennünk, illetve milyen viselkedéseket, válaszokat váltanak ki belőlünk a munkahelyi stresszhelyzetek.
Harmadik nap a zene ritmusának, hangzásának érzelmeinkre gyakorolt hatásával foglalkoztunk. Konkrét gyakorlat segített a zene által kifejezett érzelmek azonosításában, illetve abban, milyen zenei elemekkel mit fejezhetünk ki, hogyan kerülhetünk a zene segítségével nyugodt, kiegyensúlyozott, vagy épp ellenkezőleg, aktív, tevékeny, motivált állapotba.
A negyedik napon a szabadban végeztünk meditációs és alapvető jógagyakorlatokat, megismerkedtünk a mantrával és annak jelentőségével, hatásaival. A záró napon a kurzus értékelése után egy közös kirándulásra mentünk a közeli hegyekbe.
A kurzus pozitív hozadéka volt, hogy kapcsolatokat építhettem külföldi kollégákkal, beleláthattam más európai országok állami iskoláiban zajló oktatás körülményeibe, a helyi problémákba, eszmecseréket folytathattam az oktatás globális problémáiról (digitális eszközök elterjedése, erős hatása, túl nagy osztálylétszámok-kevés tanár, tanulók motiválásának nehézsége). Felfrissítő volt a kitekintés, a folyamatos idegen nyelvi kommunikáció, és a különleges környezet.
Waldorf tanárként közösen és egyénileg is végzünk szellemi munkát, folyamatosan fejlesztjük magunkat, rátekintünk munkánkra és saját magunkra. A kurzus és az út megerősített abban, hogy az önmagunkkal való törődés, önmagunk tudatos megfigyelése tanárként és magánemberként is elengedhetetlen, ennek gyakorlatait mindennapi szokássá kell alakítanunk. Nem mindegy, milyen állapotban, hangulatban zajlanak munkanapjaink, hogyan reagálunk a stresszhelyzetekben, egyáltalán mi az, amit stresszként értelmezünk. A kurzuson megismert, illetve felelevenített technikák, módszerek némelyikének átvétele hatékony segítségemre lehet. Ahogy Vekerdy Tamás mondta: a szülőnek néha ki kell lépni a szülő szerepből, a családi körből, hogy feltöltődve a gyerek egy újra “rágható” szülőt kapjon. Így van ez velünk, tanárokkal is. Meg kell találnunk a módját, hogy nap mint nap megújulva tudjunk működni, hogy a tanítványaink egy “rágható” tanárt kapjanak.