„Jézus életének első harminc éve emberi életrajz, bár a gondviselés csodálatos szálakkal és mintákkal szőtte bele az emberiség addigi történetének egész kivonatát. A Jordán-keresztelő és Golgota között eltelt alig három év több mint emberi életrajz. Azt ábrázolja, hogy hogyan éli bele magát egy magas isteni lény az emberi létbe. A krisztusi lénynek a Názáreti Jézusba, az emberbe való inkarnálódásának folyamatos csodáját ábrázolja. Így hát Krisztusnak tulajdonképpeni megszületése az, ami a Jordán-keresztelőnél szellemileg történt. Ezt az őskeresztény évszázadokban még tudták, vagy világosan érezték, mert karácsony ünnepét nem december 25.-én, Jézus születésnapján, hanem január 6.-án, a Jordán-keresztelő napján tartották. A Biblia szövege jelzi ezt a titkot azokban a zsoltár-szavakban, amiket az Atya-Isten abban a pillanatban használ, amikor az ég megnyílik; „Ez az én szerelmetes fiam, ma nemzettem őt!” Csakhogy az első három testamentumban, – mintha csak fátyolt kellett volna vonni a titok elé – az ótestamentumi zsoltár (2.zs.7.v.) világos szövegét egy kicsit megváltoztatták. Az Újtestamentum egyéb helyein, ahol idézik, az Apostolok Cselekedeteiben (13.33) és kétszer a zsidókhoz írt levélben (1,5. és 5,5,) abban a leplezetlen alakjában jelenik meg, mellyel a Jordán-keresztelőn való felhangzásával a születési folyamatot kiséri.”
Emil Bock: A három év – részlet
