Freya Jaffke Ünnepek az óvodában és a szülői házban c. könyve alapján
A felnőttek ráhangolódása
Az őszi nagy gyümölcsszüret után figyelmünket az évszak következő nagy eseményére fordítjuk.
Kövessük a Föld belélegző folyamatát, amely a nyári napforduló után kezdődött és a téli napfordulóig tart. Így szeptember végén, Mihály-napkor küszöbhöz érkeztünk. Úgy érezzük, mintha a fény és a sötétség egymással szemben állna. A napok észrevehetően rövidebbek, a napfény ereje fogyatkozik, az életerő visszahúzódik a természeti folyamatokból. De az emberben a természet elhalásával szemben valami ellentétes történik: megpróbáljuk a nyári napfényt felvenni, és megőrizni. Azután ez a legsötétebb téli időszakban lelki fénnyé változik, ami átsugározza a karácsonyt. Mindez annál jobban sikerül, minél tudatosabban lépjük át a küszöböt ősszel, Mihály napkor.
Arany kapuhoz érkeztünk,
Szent Mihály áll előttünk.
Fénylő kardját megsuhintja,
S a fény a Földet beragyogja.”
E.Palmer-Paulsen
Mielőtt a gyerekekkel Mihály ünnepet ünnepelnénk, fel kell tennünk magunknak a kérdést: hogyan tudunk mi, felnőttek kapcsolatot találni ehhez az ünnephez úgy, hogy nagyon kevés hagyomány segít minket?
Nagy, erős képekben mutatja be János a Jelenések könyve 12. fejezetében Mihály arkangyal küzdelmét a sárkánnyal:
„És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal, és a sárkány is viaskodik vala, és az ő angyalai. De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is vele levettetének.”
(Jel.12,7-9)
Hogy mennyire érvényes ez a kép a mai ember számára, azt sejteni lehet, ha az ember rátekint az emberiség korábbi korszakaira. A paradicsomi történet szerint az ember egy nagyon korai állapotban még nagyon szorosan kötődött az isteni világhoz, az Isten közelében élt. A paradicsomból való kiűzetés után a saját tudatával egyre erősebben fordult az érzékelhető világ felé. Saját tudásra tett szert az anyagi világban és iskolázta intelligenciáját és értelmi erőit. Ezáltal egyre inkább elhomályosult a kapcsolat az isteni- szellemi világgal, és az ember egyre függetlenebbnek és szabadabbnak érezte magát. De a Földön megtalálható volt a gonosz elnyomó hatalma, a sötétség, vagy az apokaliptikus képnél maradva: a sárkány. Megpróbálta az embereket megtéveszteni, elterelni a szellemi világtól, és az anyagi világhoz bilincselni. Naponta tanúi lehetünk dühöngésének: erőszak, hatalomvágy, gyűlölet, hazugság, és még sok más megjelenés egyértelműen érzékelteti, hogy nagy belső erőre, éberségre van szükségünk, hogy tegyünk ellene. De ebben a belső és külső igyekezetben számíthatunk a szellemi lények segítségére, ha nem zárjuk el őket magunktól. Mihálynak különösen nagy jelentősége van ebben.
„Amikor elűzöl magadtól minden nyugtalanságot, akkor Szent Mihály leveti a sárkányt az égből.”
Angelus Silesius